A titokzatos levél

Egyszer réges-régen élt öt fiatal lány: Xian Jung, Anna Smith, Rua Simpson, Mikan Parker,

Ma Halo Vandokam. Xian 14 éves volt, Anna 15, Rua 14, Mikan 14 és Ma Halo 13. Ők ötem boszorkányok voltak, és igen nagy érdekesség volt számukra amikor felfedezték erejüket. Xian volt a levegő boszi volt, Anna a földet, Rua a tűzet, Mikan a vízet uralta. De Ma Halonak voltak a legnagyobb gondjai. Ő volt ugyanis, aki az összes erőt egyesítette és erősebbé tette. Mikor megtudták mik ők rögtön összejöttek az egyik kávézóban.

    -Na jó ez tök furcsa. – mondta Xian. - Mutasd, te mit tudsz?

    -Szerintem semmit, de egyszer csak csak a nyakamban volt ez a *kristály. – válaszolta Ma Halo.

    - Lányok… Lehet hogy boszorkányok vagyunk és a gonosz ellen kell majd harcolnunk. –csillant fel Mikan szeme .

    - Nyugi Mika. Ammidig nem tudjuk miért kaptuk ezt az izét addig átok nak kell tekintenünk. – mondta Anna.– És…

    - Jaj Anna. Ne legyél már ilyen nagyon aggodalmaskodó. Nem érzed a bizsergést?- szólalt meg Xian utánozva egy jósnőt.

    - Én csak fázom- jelentette Rua.

    - Igen Anna! Ne legyál már ilyen.- kezdte Mika. – Figyelj!

Azzal felemelte a szívószlját és a víz a szívószállal elkezdett emelkedni.

- Huh! Ez egy kicsit rémisztő. De egyben csodálatos is. De ezt nézd. – mondta Rua.

És ez előttük lévő öt gyertyát meggyújtotta . De mi ez? Mind az öt gyertya lángja más színben égett. Ma Halo előtti rózsaszínben, Mikan előtti sötétes kékben, Rua előtti vörösben, Anna előtti zöldben végül, de nem utolsó sorban Xiané pedig világoskékben.  És egyszer csak csoda történt. A lángok felrepültek és egy levéllé formálódtak ami szép lassan leerszkedett az  asztalra. A csajok annyira megrémültek, hogy legalább 5 percig csak ültek és néztek ki a fejükből. Egyszer csak Mikan felpattan a székén és suttogva, erőtlenül el kezd kiabálni.

- Jézusom! –mondja.- Ez meg mi a fészkes fene volt?

- Légyszi ülj le! Mindenki téged néz.- értesítette Xian.

Ez hatással lehetett rá, mert leült.

    - Na jó lányok találkozzunk ma 5-kor a parkban, jó?- mondja Maha ( Ma Halo).

Azzal haza mentek.

§

Pontosan öt óra… Mindannyian ott vannak.

- Na jó! Ez egy kicsit fura. – mondja Mika.

- Igen! A papiruszon semmi sincs. – helyesel Rua.

- Tudom ezen lepődtem meg én is. – válaszolja Ma Halo.

És miközben beszélt a földön fekvő sárgás papírhoz hozzá ért a kristály.  Erre a papír elkezdett lebegni aztán határozottan fel felé szállt a levegőben és közben fénylet. Aztán szép lassan ereszkedett le a fűre. A lányoknak megint elakadt a szava. És végül kórusban mondták

- Ezt nem hiszem el. 

       folytatjuk…